Komiszok

2019 decemberében összejöttünk a barátokkal és az otthonomban arról kezdtünk el beszélgetni, hogy vajon mi a jó büdös lábszag kezdődik már megint? Ugyanis mi még azok közé tartoztunk, akik egymást segítve vészeltünk át egy úgy nevezett sertés influenza kódnévre hallgató és oltakozásra serkentő röhejes átverés sorozatot. Sejtettük, hogy ami akkoriban nem sikerült a globalistáknak azt megpróbálják újra. A lényeg, hogy azért gyűltünk össze, hogy a sakktáblára felállítsuk a  feketével szemben álló fehér színű bábuinkat. Régebben nem kellett nagy felhajtást rendeznünk a kamu járvány mellé. elég volt annyi, hogy viccet csináltunk belőle és hátrébb léptünk két lépéssel. Már 2020 elején ki is derült, hogy ezúttal nem lesz elég a hátra araszolás. Az ellenség elsöprő fölényben volt és a népességet forró vizes üstbe kényszerítette. Az emberek főttek a saját levükben. Mi persze örültünk annak, hogy az annak idején történtekből legalább annyit tanultunk, hogy kiköltöztünk a városból és olyan vidéki házakat vettünk, amelyekhez kert és föld is tartozott. Megjegyzem nem vagyunk nagy kertészkedők. Ez mondjuk meg is látszott azon, hogy bár jókora területű földjeink lettek, de nem igazán zavartuk meg a termőföld mély álmát. Az én földemet például abból lehetett tudni, hogy hozzám tartozik, hogy ember magasságú gaz lepte be az egészet. Valahogy sem időm, sem kedvem nem volt hozzá. A színházi fellépések és az újságírás jobban lekötött attól. Most, hogy ránk szakadtak a globalisták már megint, a gondolkozásunkon sokat változtatott. Tudtuk, hogy be kell feszíteni a hasizmot és állnunk kell majd az arra mért ütéseket. Vagyis hát, hogy ezúttal meg kell szerveznünk magunkat. Most aztán nincs mese a kertjeinket rendbe kell hoznunk valahogy mert minimum saját termésű zöldségekre szükségünk lesz. Időnk még volt a tavaszi felkészülésre. Ahogy elkezdtünk a földjeinken kapirgálni más ismerősök is hozzánk csapódtak, akik otthonosabban mozogtak a földeken. Mire kitavaszodott több tucatnyi segítség állt a rendelkezésünkre. Vagy mi voltunk azok, akik a segítők rendelkezésére álltak? Hm. Nekünk földünk volt, de mivel városi vagányok voltunk a kapával a hátunkat szoktuk vakargatni. Magyarul, mit sem értettünk a zöldségekhez. A segítők viszont értettek hozzá, de eddig csak kicsiben foglalkoztak vele. Bárhonnan is nézzük, mindenki a másik jobb keze lett. A zöldségekkel való bíbelődés az ismerősök ismerőseit és azok barátait is vonzotta. Amikor lehettünk úgy százan, akkor már éreztük, hogy ez vérre megy. Vagyis, hogy komolyra fordult a dolog. A "Gyermek Jövő Felelősség Szervezet" névvel áldottuk meg magunkat. A gyermekeink iránt érzett felelősség, a jövőnk iránti felelősségérzet és a gyermekeink jövője iránti felelősség érzet tett bennünket szervezetté. Megjegyzem Japánban nem nehéz egy-egy csoportot, szervezetet avagy társulást összehozni, hiszen bárgyú és borjú nép éli ezt a szigetet, akik nem igazán ismerhették meg az önállóságot. Az emberek igyekeznek hát tartozni valamely tömörüléshez. Hogy ez jó tulajdonság, avagy rossz, azon vitatkozhatunk évekig. A jelenlegi armagedon idején kifejezetten jó tulajdonság, hogy mindenki piszok nagy igyekezettel és teljes vállszélességben vetették be magukat szinte bármilyen szervezettséget mutató csoport portájába. Mivel mi szervezettséget mutattunk vonzónak tűntünk. Persze tudom, hogy ez csak látszat, mert irányítani nem akart még senki sem. Csupán megbeszéltük, hogy mit csináljunk és hogyan, aztán mindenki tette a dolgát. Ennyi. A földeken való szorgoskodásunk viszont sokaknak szemet szúrt. Főként, amikor azt láthatták, hogy nagy rajokban tapossuk az ázott buckákat. Mindentől függetlenül abszolút probléma mentesen mentek a dolgok, ami megerősített bennünket abban a hitben, hogy az önellátás talajára tévedtünk. A japánok nem csak remek csapatjátékosok, de rendkívül jó szervezők is. Kialakult, hogy ki mivel foglalkozzon. Az is, hogy egy-egy hozzáértőhöz hány ember tartozzon. Felosztottuk a földterületeket és egy-egy frissen összeverődött csapat lábai alá toltuk azokat. Az eredmény, hogy mindenkinek lett bőségesen saját termésű zöldsége és gyümölcse. A gyümölccsel foglalkozó családok kicsit később csatlakoztak hozzánk, de éppen idejében. Bárki azt hihette, hogy ez a szerveződés ezzel be is érte. Nem tévedhetnek nagyot, mert tényleg jól éreztük magunkat csupán attól is, hogy a zöldségek terén teljesen önellátóak tudtunk lenni egyetlen röpke év alatt.   

Egy kis magyarázat:

 A Gyermek Jövő Felelősség, japánul a következőképpen hangzik: Kodomo Mirai Sekinin.

Kodomo MIrai Sekinin pedig rövidítve: KoMiSe   - ejtsd: Komisze  / Azok a Magyarországi magyarok, akik szintén hozzánk verődtek a zöldségtermesztés terén, nem szerették meg a szó végén csüngő "e" betüt, ezért amikor a japánokról esett szó csak "e" nélküli Komiszoknak nevezték őket. Innentől a japán verzióban KoMise felírat jelenik meg, s a magyar verzióban a Komisz szó jelenítődik meg.

 

Tanulság:

 

 Amikor megtudod valamiről az igazságot, akkor azt nem elég tudni. A gondolkozáson és életvitelen ahhoz illően változtatni tudni kell. Ebben az esetben bizonyára tudod az igazságot a mérgezett zöldségekről és gyümölcsökről. Ahogy mi is tettük, úgy te is nézz utána mivel szoktak permetezni felétek és vajon miért erőltetik a zöldségtermesztőkre a génmanipulált növényeket és magokat, melyeket csak egyszer lehet vetni? Ha nem tudsz a tények megismerésébe belemerülni, akkor is sejted, hogy a zöldségek terén valami gáz van. A boltban árult zöldségek már rég nem az egészségről szolnak. Akik ezt sejtik, avagy tudják, azok a saját termesztésű zöldségekért lesznek oda jobban. A zöldségtermesztéshez nem nehéz csapatokat összehozni. Érdemes hát ez irányba szervezkedni. Vonzzák egymást a hasonló gondolkozású emberek. Akinek van földje, az könnyen talál művelésre vágyókra. A kertészkedés pedig remekül összehozza az embereket. Megszervezni sem kunct. 

 1) Bérelt földet nem szbad használni, ezért ahoz kell csapódni, akinek van kertje. Ennek következtében a földdel rendelkező lesz a csoport irányítója.

2) Nem okos 15 főnél nagyobb csapatot összehozni egy kerthez. És úgy általában sem.

 / A 15 főnál nagyobb csapatok sohasem fognak tudni igazán eredményes munkát felmutatni. A nézeteltérések általánossá válnak. /

3) Egy kertben csak egy fajta zöldséget érdemes termeli.  

 / Az első fellángolások a mindenféle zöldség termesztése felé viszi az agymenetet. Mindenki tudni véli majd, hogy mit kellene még a földbe dugni. /

 

 - Mi öten kezdtük és közben százan csatlakoztak. Nekem 5 hektárnyi földem volt és a többiekkel együtt véve, akiknek szintén volt némi földje, 10 hektárt tudhattunk a magunkénak. Ezeken a földeken lettek 15 fős csapatokra osztva a csatlakozók, akik csapatonként kaptak X négyzetméternyi területet, amin szabadon garázdálkodhattak. Minden csapat csak egy fajta zöldségre lett szakosítva, hogy végtelenül könnyű dolguk legyen, hiszen így nem kell mindenkinek egyszerre a földeken tespednie. Akire rá esik a kiválasztott nap, az ugrik ki a kertbe és motoszkál rajta valamit. A munka mellett könnyen elvégezhető feladat. Nem kell feladni semmit sem csupán azért mert pár mázsányi zöldséget a világra hoznak. 

 Ma már 40 hektárnyi földdel gazdálkodom, mivel egyre több földet kellett felvásárolnom azért, hogy az újabb és újabb csatlakozók ne maradjanak kapírgáló terület nélkül. Ha ehhez hozzávesszük, hogy mások sem maradtak el ettől, akkor abból kivehető mennyire komolyan vettük az önellátás felé hajlást. 

 Érdemes próbálkozni. Ha csak pár szem egészséges zöldség bújik ki a földből akkor is. Ha csak öten vagytok hozzá akkor is.

 

 Amikor tanácsra, vagy segítségre van szükséged, akkor írj egy levelet: komiszok@proton.me